Share
Pin
Tweet
Send
Share
Send
Első lépés: kivágjuk az alapot régi szövetből, filcből vagy gyapjú kendőből. Vághat a már létező régi talpbetétek vagy kartonsablon szerint. Használjon szappannal a körvonalat.
Miután kivágta az alapot, ellenőrizze, hogy jól illeszkedik-e a szigetelésre tervezett cipőhöz.
A második lépés: vékony gyapjúdarabokból vágjuk ki a használaton kívüli (a lepkéket verték - ez ebben az esetben ugyanaz) vágjuk 1,5 - 2 cm széles szalagokkal. Szövjük őket közönséges pigttail-nal. Rögzítse az első három szalagot fonalakkal és tűvel (a szalagokat ugyanúgy kell meghosszabbítani, mint azok végét). Ugyanakkor jobb, ha olyan hosszú darabokat veszünk, amelyek nem fejeződnek be egyszerre - különben a pigtail törékeny lesz. A szövés megkönnyítése érdekében használjon biztonsági csapot vagy ruhacsipeszt a szövés elején, amellyel a szövés kezdetét rögzítheti bármilyen rögzített felületre. Erre nagyon kényelmes a szék hátulját használni. Amint a pigtail meghosszabbodik, csak tekerje rá a hátát. A további használat megkönnyítése érdekében a pigtail egy golyóba tekerhető, akkor nem zavarja össze.
A harmadik lépés: a külső széltől kezdve a varratokat az előkészített alapra varrjuk, körben mozogva, próbálva egymáshoz szorosabban egymásra helyezni a sorokat.
Ügyeljen arra, hogy a pigtail ne boruljon fel. Amikor a sorok közelednek a középpontba, a talpbetét készen áll. Varrja a pigtail végét, ahogy kell, és megragadja az összes szalagot, hogy ne tapadjanak ki. Ha van kis rés, varrjon be további darab pigtailt, és óvatosan fogja meg a végét egy tűvel.
Varrógéppel varrni tudja a terméket további erősség érdekében, de a gyakorlat azt mutatja, hogy erre nincs szükség, mivel a fonal nem kopott el lágy termék kézzel történő varrással, a talpbetét használat közben sértetlen marad.
Egy ilyen talpbetét nem gyűrődik, nem csúszik a láb alatt a cipőben, nagyon puha és terjedelmes, a lábához szükséges alakú. Ha egyszerre két párot készít, soha nem fog járni nedves lábakkal.
Share
Pin
Tweet
Send
Share
Send